Renascene - Prológus

               

                         Egy ártatlan, bűnös lélek voltam, az életem tele volt igazságtalansággal.

A lelkednek van egy része, amit bár lehet, hogy nem érzel mindig, de ott van. Olyan, hogy felkelsz, dolgozol, alszol, barátokkal vagy, szóval éled az életed, de semmi. Nem érzed, nem tudsz róla. Aztán történik valami, és feltör álmodban. Azt hiszed, hogy nem történt semmi, aztán meg kiderül, hogy mégis. Mégis van az a hely, mégis van az a pillanat, mégis van valami, ami ott van még akkor is, amikor azt gondolod, hogy minden átlagos. Néha csak pár pillanat, máskor meg beleőrülsz a rengeteg történésbe. Nem látod mindig, de vannak esték, amikor emlékszel. Érzed, hogy beleszakadsz, na olyankor semmilyen hit sem képes áttörni azt az őrületet, csak az, ha szembenézel vele. Az emlékekkel. Az emlékekkel, azzal, hogy mi bánt, és megéled, feldolgozod, átéled.

Mivel az álom csupán a valóság másik arca.