Cold Coffe (One Shot)

Szereplők: SHINee (JongKey, 2Min)
Figyelmeztetés: +18-as tartalom
Ezt a kis rövid történetet a JongKey Day-re akartam készíteni... de két napot csúsztam, na sebaj... x'DD
Remélem tetszeni fog ^^ Kérlek írjátok meg a véleményeteket ;) Jó olvasást ♥ :)
                                                                                                                                               

           Újabb csodás, napsütötte nap virradt Szöul lakóira.
A nap első sugarai elérték a SHINee lakás ablakait is, melynek lakói nyűgösen fordultak másik oldalukra, megkísérelve a nap kikerülését, ami így hátukat melegítette. Már akinek.

            Hiszen az öt fiú másnaposan fekszik a ház minden pontján szétszórva, a leg lehetetlenebb pózokban aludva. Valaki hason, esetleg háton, ők még egész normálisan is néznek ki... de ott van Onew, aki fejjel lefelé dőlt le a kanapéra.

             Kivétel a JongKey páros, mivel az előző este alkalmával a sötét hajú rapper kerülte az italozgatást, így ő nem itta le magát a sárgaföldig, ezért képes volt arra, hogy legalább párját bevonszolja a közös hálószobájukba. Ami nem volt túl nagy kihívás, hiszen az énekesük rengeteget vesztett a súlyából az elmúlt év folyamán, így csak egyszer kellett megállnia, hogy új erőre kapjon a rövid út során, és célba érjen.

            Miután egy szál alsónadrágra vetkőztette, és ágyba fektette párját, a lassan fel- s lemozgó mellkason ő is álomra hajtotta fejét, plüssállatként ölelve magához az alacsonyabbat, aki édesen szuszogott, és még így is, mély álmában, reflexből magához szorította a fiatalabbat, aki ezt egy halvány mosollyal díjazta. Így, összebújva aludtak el most is, mint az elmúlt öt év minden együtt töltött éjszakáján.

            - Ó, uram-atyám, fúj! Minho! – törte meg a „reggeli” csendet vezetőjük hangja, aki -meglepő módon- erős nyakfájdalmakkal ébredt, ahogy a nappaliból a fürdőszobába indulva belebotlott a földön fekvő rapperbe, aki egy hányás folttól nem messze aludt, csillag pózt felvéve. – Ezt takarítsd fel! – mutatott grimaszolva a menzákon kapható levesekre hasonlító foltra, és magára zárta a fürdőszoba ajtót, hogy senki se zavarja meg, ameddig embert nem farag magából odabent... kitudja milyen eszközökkel.

            A lakás másik felében, a konyhában tért magához szép lassan Taemin, ahogy a beszűrődő fény, és a hangok egyre inkább el lehetetlenítették számára az alvást. Az ebédlőasztalon feküdve egy szál alsóban és zokniban, kócos fekete hajával, ami arcába lógott.

            - Hyung... Hyuung... Hyuuuuung~! – fordult oldalára, ahogy megtörölte állát, eltüntetve egy nyálcsíkot, miközben párját hívta, nem túl hangosan... nagyjából egy szellő zajszintjét üthette meg... maximum.
            - Lee Taemin! – lépett a konyhába, felemelt hangon szólítva meg a maknaet.
            - Ne ordibáááálj~! – nyitotta ki a szemét nyűgösen, hogy megnézze kitört rá, és abban a pillanatban, szemei hatalmasra kerekedtek ki. – Úristen, Omma! – józanodott ki rögtön, és ült fel hirtelen, majd BUMM kapásból hátra is esett, a padlóra érkezve. – Áú...
            - Takarítsd le az asztalt! Tele van nyállal! – fordult a pult felé, hogy lefőzzön egy adag kávét.
            - Jó... – dörzsölgette megütődött hátát.
            - Hagyd már... ő az ünnepelt – sétált párjához még eléggé félkómásan a magasabb, majd felhúzta, és magához ölelte.
            - Mikor én voltam az ünnepelt nem nyálaztam össze az asztalt! – öntött tejet a kávéhoz, majd neki látott teát készíteni magának. Mindig is jobban szerette az angol teákat, mint a koffeinos fekete löttyöt iszogatni. Elővett még egy fájdalomcsillapítót is, mivel tegnap este párja nem félt többször is a pohár fenekére nézni. Így biztos, hogy egy nyűgös Jonghyunt kell majd valahogy kivernie az ágyból.
            - Szerintem aranyos – nézett párja szemébe a magasabb, majd megcsókolta a fiatalabbat, ami hamar átment vad, szenvedélyes csókcsatába, így a csapat ommaja jobbnak látta, ha csendesen visszavonulót fúj, és távozott a szülinapost egyedi after partyjáról.

            - Jongie... – rázta fel óvatosan az édesen szuszogó párját, felé tartva a bögrét, benne a hideg kávéval. – Jongiee...
            - Bummie... szétrobban a fejem... – fordult lassan hasra, és fejére húzta a párnáját, mint egy általános iskolás, aki nem akar hétfő reggel felkelni.
            - Tudom, babo... – tette le a kis éjjeliszekrényre a pöttyös bögrét. – De hoztam neked fájdalomcsillapítót... és kávét is, úgyhogy vedd be, és jobban leszel.
            - Add be nekem – nyögte a párnájába.
            - Hmm? – ráncolta össze szemöldökét a fiatalabb. Nem igazán értette, mire akar kilyukadni párja.
            - Add a száááámba~! A szááádbóól~! – távolította el kettejük közül a vastag tollpárnát, és tátott szájjal, fáradt szemekkel nézett Keyre.
            - Fúj! Nem! – kiáltott fel a díva. Oké, hogy együtt járnak, de a szájból-szájba dolog, még egy idős házaspártól is undorító. – Kelj fel és vedd be! – csattant fel, átsétálva a -sajnos- egyetlen fürdőbe, ahonnan egy álmos Onew szédelgett elő, a kelleténél pedig talán erősebben is csukta be az ajtót, ahogy azt kellett volna, de ez most valahogy nem tudta őt érdekelni. Ezzel pedig feladta a „keltsük fel Jonghyunt” című haditervét.

            Beállt a zuhany alá, és megnyitotta a forró vizet, ami égette bőrét, de nem törődött vele. Jól esett, ahogy izmai fokozatosan ellazultak, és a fürdő páráját is szívesen lélegezte be, ami a szűk helyiségben kavargott.
            Megint felkapta a vizet, túl gyorsan, és teljesen feleslegesen Jonghyun egyik újabb hülyeségén... ezért pedig bűntudata volt. Pont ma. Egy ilyen fontos napon, mikor mindent tenniük kéne, csak nem veszekedni.
            Úgy tervezte, hogy ma ki sem mozdulnak az ágyból, amit tegnap kissé megcáfolt az öt napot megkésett ünneplése Taeminnek, mivel tizennyolcadikán nem volt idejük, így eltolták tegnapra... és az egész buliról csak tegnap délután számolt be Minho, aki az egészet megtervezte. És, mit ne mondjon, a buli eléggé jól sikerült, ha csak arra gondol, hogy még éjfél se volt, amikor Amber és pár EXO-s donsaeng úgy döntött, "kiszed fel több csajt" versenyt tartanak, amit végül Kai nyert meg. Így az, hogy már az este ráhangolódjanak a mai napra... ki volt lőve. Így a romantikus ébresztőben bízott még, ami szintén elbukott... most mégis mit kéne tennie? Ezt a napot nem így tervezte!

            - Bummie... – karolták át hirtelen ismerős meleg karok, és egy mellkas érintkezett hófehér hátával. – Sajnálom... már megint túl gyerekes voltam... – húzta közelebb magához a karcsú, vékony testet, és a hosszú nyakba harapott óvatosan, majd megnyalta az érintett területet.
            - Nem... – rázta meg a fejét lassan. – Én voltam a hülye, ne haragudj Puppy~! – fordult szembe az alacsonyabbal, átkarolva nyakát, kis cicásan bújva hozzá, egy apró puszit nyomva a másik kulcscsontjára.
            - Nem haragszom – mosolyodott el párja. – Rád nem tudok – szemei csillogtak az őszinteségtől, és a bennük tomboló, tiszta érzésektől. Az, hogy ő valaha is haragudni tudjon Kibumra lehetetlen. Sosem tudna. – Szeretlek, Bummie – vette keze közé a másik arcát.
            - Tudom, és annak ellenére, hogy általában egy hatalmas seggfej vagy – itt mély, torok hangon hördült fel párja, de ő figyelmen kívül hagyta – én is szeretlek.
            - Boldog évfordulót – hajolt hozzá egy csókra, de a fiatalabb mutatóujját az ajkaira tette, megállítva őt.
            - Tudod, hogy hányadik? – vonta fel a szemöldökeit kíváncsian.
            - Öööö... várj csak... negyedik? Nem? Akkor... hatodik? Hetedik? Nem, az biztos nem... Harmadik?
            - Ötödik, Puppy, ötödik.
            - Ja, igen, tudtam. Csak teszteltelek! – bólogatott bőszen, de még saját magát sem tudta meggyőzni erről.
            - Aha, persze – kacagott fel jóízűen Key, majd rögtön el is hallgattatta őt a másik, ahogy ajkai hirtelen érdekesebb, és jobb tenni valót találtak maguknak, mint a nevetés.

Az idősebb, erős karjával védelmezően ölelte magához őt.

            Először csak egy apró csókocskát adott, ismerkedő, mondhatni félszeg kis csókot. Aztán mélyet sóhajtott, a két kezébe fogta a másik arcát, és olyan szenvedéllyel vette birtokba az ajkait, hogy a másik azt hitte, ott, menten belehal a gyönyörűségbe. Hosszan csókolták egymást, majd egy pillanatnyi szünet után újrakezdték, éppen csak annyi szünetet hagytak, hogy levegőt tudjanak venni. Képtelenek voltak gondolkodni, csak az számított, hogy ajkaik egymáson vannak, az elméjük csak ezzel az élménnyel volt tele. Bársonyos nyelvük összefonódik, számukra újból és újból az ismerős forróságot ébresztve fel testükben, mely mindig más volt. Mindig változott. Ezért voltak képtelenek valaha is megunni a másik csókjait. Ez már nem csupán csak csókolózás... ez már valami sokkal több. Ez szerelem.

             Vágytól vezérelve martak egymás ajkaira, hol beleharapva, és mindig tudva, mikor kell kicsit megszívni azt. Úgy ismerték egymás porcikáit, mint a sajátjukat.
            Ennek ellenére képtelenek voltak valaha is megunni, vagy egyáltalán betelni a másikkal. Sosem kaphattak eleget. Az örökké valóság is kevés lenne ahhoz, hogy egymásra unjanak. És egy örökké valóság is kevés lenne ahhoz, hogy beteljenek a másikkal.

            - Jonghyun... – nyögte a másik nevét egy pillanatnyi szünetben, valami sokkal többért könyörögve. Jonghyunnak sem kellet több. A falhoz szorítva a fiatalabbat lassan elindult csókjaival beterítve a másik egész testét, egyre lejjebb, és lejjebb, míg végül elért a Key ágyékához. Ahogy a másik előtt térdelt, felpillantott azokba a sötét macskaszemekbe, amik elködösültek a vágytól. A vékony, törékenynek tűnő mellkas szaporán mozgott, a másik ajkain pedig apró kis hanggal távozott a levegő. Key ajkába harapott, majd elkapta a tekintetét az énekesről, és a hideg csempének döntötte fejét.

            Jonghyun kezébe vette párja merevedését, majd lassan dolgozni kezdett rajta, először csak lassú ritmust diktálva. Pár gyorsan elmúló perc elteltével már a szájával kényeztette a már kőkemény élvezetét, nyelvével körbenyalogatva, kezével pedig golyóit masszírozta, amitől Key fennhangon sikított fel, ami csak még inkább lázba hozta a lába közt ténykedő alacsonyabbat.
            A lehető legjobban ki akarta elégíteni a dívát.
Nyelvével ingerelte makkját, majd kezével végig simított a merev tagon, és erőteljesen dolgozni kezdett rajta, miközben szájával a másik heréit nyalogatta, szopogatta.

            Mikor először szeretkeztek, teljesen idegen volt számára ez a dolog. Sosem képzelte volna, hogy valaha is férfiakkal fog szeretkezni, vagy a saját farkán kívül, másét kezébe veszi majd... mégis, most már olyan természetes ez a számára, hogy szégyenérzet, vagy zavarba jövés nélkül képes olyan dolgokat megtenni, aminek a legtöbb látványát egy pornófilm rendező is megirigyelné.

            - J-Jong... – fúlta el-el akadozó nyelvvel Key, majd a másik vállára simított, és jelezte neki, hogy álljon fel, ő pedig engedelmeskedett neki, és egy rövid szemkontaktus után lassan csókolt a másik ajkaira, miközben fenekére markolt és tágítani kezdte őt.

            Már elég nagy profizmusa volt benne, ahogy Kibumnak is, így nem tellett sok időbe, mire a rapper az alacsonyabb derekára csavart lábakkal, a csempének szorítva nyögött jól esően, együtt mozogva az énekessel, néha megdobva egy, a másik számára váratlan csípő körzéssel a szeretkezésüket, így az alacsonyabb erőteljesen nyögött fel, ahogy Key egy rózsaszín apró mellbimbóját vette szájába.

            - Gyönyörű vagy – csókolt a rapper nyakába, ahogy lassabb tempóra váltottak, egymás, és közben saját agyukat is húzva ezzel.
            - Fogd be... – sóhajtott – tudom, hogy csak a seggem kell... – arcán kéjenc mosoly játszott, Jonghyun pedig csak felnevetett.

            A továbbiakban nem lassítottak, gyorsan hajszolták az élvezeteket.
Jjong rámarkolt a folyamatosan hasának ütköző vörös péniszre, és a mozgásuk ütemében kényeztetni kezdte Keyt, aki párja hátába kapaszkodott, erősen belekapva körmeivel, de a másikat ez is csak izgatta.
            Nem hagyva abba a mozgást, megfordult vele, és a kabinajtónak döntötte kedvesét, aki egyre gyorsabban közeledett a beteljesedéshez, szaporán véve a levegőt, nem hagyva abba a folyamatos csípő körzést, ami Jonghyunt az őrületbe kergette.

            Az utolsó pillanatokban a rapper hatalmas szenvedéllyel mart a másik ajkaira, mielőtt hatalmasat nyögve, befeszített háttal, hátra csapta a fejét, enyhén beütve, viszont most valahogy nem tudta érdekelni.
            Csak arra volt képes koncentrálni, ahogy a meleg nedve az ő, és párja mellkasára csapódik, ahogy farkát, lassú ütemben még mindig kényezteti az énekes.
            Jonghyun vele együtt élvezett el, néma sikolyra nyitott ajkakkal, szemei még mindig csukva voltak, és mélyeket lélegezve dőlt Key vállára.

            - Szeretlek, Puppysaur – vette kezei közé a másik izzadt arcát, és homlokát homlokának döntötte.
            - Szeretlek, Kibummie – mosolyodott el a másik, és lágy csókot lehelt a rapper ajkaira.

            - Ommaaa~! Segíts! Minho azt mondta, hogy most már elég idős vagyok hozzá, hogy gyereket szüljek neki! De én nem akarok! Ommaaa~! Hol vaaagy~?! – hallatszódott Taemin hangja a folyosóról.
            - Jonghyun... ugye bezártad az ajtót? – nézett rémülten párjára a rapper.
            - Ó... bazdmeg...
            - JONGHYUN! – lökte el magától a másikat, ahogy a maknae benyitott a fürdőbe.